A SZÉPSÉG

Előfordult-e már Önökkel, hogy utaztak a metrón, és nem tudták levenni a szemüket egy szép arcról: mindegy volt, hogy férfi, vagy nő az illető? És valóban szabályosan szép volt ez az arc, vagy a tekintetben volt valami megkapó? Esetleg egy mozdulat fogott meg bennünket, vagy a kisugárzás, vagy valamiért ismerősnek láttuk az illetőt és kellemes emlékeket ébresztett bennünk. Talán öntudatlanul érzékeltük az illatát, vagy az energiáit, és a felénk áradó pozitív ingerek miatt láttuk szépnek az arcot? Hiszen a szépség szó önmagában szinte elvesztette jelentését: nem tudjuk meghatározni, mi a szépség. Hiába állítanak fel évről-évre, korszakról-korszakra szépség-antológiákat: a szépség meghatározó élménye elsősorban érzéseinkben keresendő. Mert egy biztos: ha valamit szépnek érzékelünk, eltölt bennünket egy kellemes, jóleső érzés. Abban a pillanatban belekerülünk a valóságba: akármit is csináltunk addig, az a pár másodperc, amíg szembesülünk a szépséggel, magával ragad bennünket és teljesen leköti a figyelmünk. Fölébe emelkedünk mindennek, és gyógyító energiák, életenergiák, életigenlés árad szét bennünk. A szépség láttán megfiatalodunk, visszanyerjük önmagunkat, eltölt minket a csodálat és a hála érzése az élet iránt. Ezért szeretjük a naplementéket, a csillagos eget, a virágokat, a kisbabákat. Látványuk boldogságot generál bennünk, megszenteli a létet: ünnep. Az alábbi cikkek a létnek ezt a csodáját járják körül..