logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Csak tiszta forrásból

Csak tiszta forrásból

Réti Ágnes

Réti József (1925-1973) operaénekes lányával, Réti Ágnessel beszélgettünk

Caruso, Gigli, Réti – írhatnánk, hiszen a halhatatlan tenorok panteonjában a világhírű magyar operaénekes is méltó helyet foglal el. Ám itthon méltatlanul elfeledték: a fiatalabb generáció nem is hallott róla, az idősebbek emlékeznek ugyan rá, de a hivatalos kultúrpolitika nem fordít figyelmet emlékének ápolására. Ahogy életében nem ismerték el csodálatos előadóművészetét, úgy halála után is mostohagyermeke a magyar művészi világnak. Interjúnkban Réti József lányával, Ágnessel elevenítjük föl édesapja emlékét.
 
  
− Milyen ember volt Réti József?

Réti József

− Édesapámnak mindene volt a hivatása. Énekelni és tanítani szeretett. Kislány koromból nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy sokat utazott, meg együtt nyaraltunk Hódmezővásárhelyen az anyai nagymamámnál, vagy a Balatonon. A bátyámmal ketten voltunk testvérek, de engem kislány lévén nagyon féltett. Mikor kamaszodtam, mindig haza kellett este 10 óráig érnem. A házunkban rendszeresen fogadta a tanítványait, ezért nem tartottunk állatot, de ő maga sohasem gyakorolt otthon. Szigorú volt, megkövetelte a tanítványaitól, hogy mindig felkészülten érkezzenek órára, de mindenben segítette is őket pályafutásukban. Egyébként nagyon szerette szórakoztatni az embereket: még akkor is jókedvre derített mindenkit, amikor kórházban volt. Bélyeget gyűjtött az utazásiról, de nem értékeseket, csak ez volt a hobbija, és ő is, mint annyi híres operaénekes, dohányzott. Egyébként rendszeres, fegyelmezett életet élt, vigyázott magára, amit egészségi állapota is megkövetelt. 
 
 
− Ki volt a példaképe? Kedvenc zeneszerzője? Szerette volna, hogy a gyermekei is muzsikusok legyenek?
 
Réti JózsefGiglit és Caruso-t szerette, de azt nem tudom, hogy volt-e kifejezetten kedvenc zeneszerzője. Ő énekelni szeretett. Mindent! A Honvéd Együttesben kezdett el énekelni ő is, mint az énekesek akkoriban, majd a Zeneakadémia elvégzése után kisebb szerepeket kapott az Operában. Nagy szerepet csak akkortól fogva osztottak neki, mikor 1957-ben Moszkvában megnyerte a Csajkovszkij-énekversenyt, amelyen az elismert énekes, Tito Schipa elnökölt. Hazaérkezése után rögtön megkapta Rossini A sevillai borbély című operájának főszerepét, Almaviva grófot.
Sikerei ellenére minket óvott az énekesi pályától. Igaz, a családból csak nekem volt szép énekhangom, és énekelni is szerettem. Azt mondta, inkább tanuljak zongorázni, és akkor koncerteken vele utazhatnék, mint a zongorakísérője. Utólag már látom, hogy meg akart engem védeni a pálya nehézségeitől. Hiszen életében háromszor terjesztették fel Kossuth-díjra, Aczél György, akkori kultuszminiszter mégsem adományozta soha neki ezt az elismerést! Talán polgári származása miatt nem kedvelhette az akkori vezetés – pedig ő sohasem politizált.
 
− Úgy tudom, sokat tesz azért, hogy édesapja emléke végre az őt megillető helyére kerüljön a magyar kultúrában…

Réti József, Renata ScottoIgen, minden követ megmozgatok, hogy ne felejtse el őt az utókor. Hiszen most mi még vagyunk, akik esetleg életében hallottuk őt, vagy a lemezeit, de nemzedékek nőnek fel azóta, akiknek fogalmuk sincs a világ egyik leggyönyörűbb hangú tenorjáról, nagyszerű énekeséről… Mi magyarok pedig különösen büszkék lehetünk rá, hogy olyan előadóművészt adtunk a világnak, aki méltán állítható a legnagyobb énekesek mellé. Külföldön is kevesen ismerik, pedig sok országban lépett fel: Európától Rio de Janiero-ig mindenhova meghívták. A híres karmester, Herbert von Karajan nevelt lánya, Monique Montaigne is írt róla tanulmányt. Ő is csak a véletlennek köszönhette, hogy felfedezte édesapámat. Egy filmet nézett épp, amikor a filmben felcsendült édesapám egyik áriája… Kikutatta, ki volt ő, aztán Magyarországra utazott, hogy találkozzon az édesanyámmal. Külföldön mindig is népszerűbb volt, mint Magyarországon. Itthon főként Csurgó ápolta édesapám emlékét, hiszen ott járt ő is gimnáziumba, ahol azelőtt Csokonai tanított. (Ők utcát és zeneiskolát is elneveztek róla). De azok, akiknek feladatuk lenne Réti József emlékének ápolása, úgy tűnik, tökéletesen megfeledkeztek róla. Kossuth-díjat posztumusz már nem adományoznak senkinek, talán a Magyar Örökségért-díjat megkapja egyszer, vagy az alternatív Kossuth-díjat… Nagyon örülnék neki, ha legalább az Operaház és a Zeneakadémia megemlékezne róla valamilyen formában. Bérletet nevezhetnének el róla, vagy egy termet, esetleg közterületet a közelben. Nagyon szeretném, ha az utókor gazdagabb lenne, lehetne az ő előadóművészetének ismeretével, emlékével.

 
Édes Borbála
 

Kapcsolódó cikkek:

Operaidő >> Beszélgetés Cser Krisztián operaénekessel

A tökéletesség világa >> Interjú Dobozy Borbála csembalóművésszel, a Magyar Bach Társaság egyik alapító tagjával