Édes keserűségek

 

Elöljáróban feltétlen tisztázandó, hogy a likőrök a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem női italok és semmiképpen nem tévesztendők össze a szeszből és aromákból pancsolt „körömlakkokkal. Az igazi likőrök semmiképpen sem „kontyalávalók”, hiszen gyakran nemcsak, hogy az égetett szeszektől megszokott 40 százalékos alkoholtartalmat hozzák, de gyakran jóval meg is haladják azt. Ami viszont mindannyiukban közös, hogy alapanyagaik között csakis természetes, fűben-fában megtalálható növények szerepelnek. Mindezt elsősorban annak is köszönhetjük, hogy kíváncsi emberek hamar rájöttek, hogy kórságaik gyógyítására igen sokféle növény, illetve azok egyes alkotóelemeinek alkoholos oldatai igencsak alkalmasak. Hogy ezeket a többségükben nem túl jó ízű, keserű  „gyógyszereket” könnyebb legyen lenyelni, többféle módszerrel is próbálkoztak. Amint viszont megtalálták a megfelelő „állományjavító” gyümölcsöt vagy édesítőszert arra is rájöttek, hogy az így készített orvosság fogyasztás már nemcsak betegek számára ajánlható.

Ezek az italok, mint az a fentiekből is kiderül, kizárólag természetes, növényi alapanyagok felhasználásával készülnek, melyek különféle gyógyhatású vegyületeket és ízanyagokat tartalmaznak, melyeket desztillációval vagy más módszerekkel nyernek ki . Az, hogy mennyire lettek keserűek vagy édesek, kízárólag a recept megalkotójának szándékán iletve gyakran a véletlenen is múlott. A felhasználható gyógynövények sokasága mérhetetlen változatoságot biztosít. Az angelikamagtól a zellergyökérig, az agnosturafa-kéregtől a kolombó-gyökérig közel száz kipróbált gyógy- és fűszernövény változatos felhasználása biztosítja, hogy minden bajra, minden búra van megoldás.

Ezek az úgynevezett gyomorkeserűk. Ide tartozik a hazai Unicum, a cseh Becherovka, a német Jägermeister és Underberg, az olasz Fernet Branca, a holland Booenekamp – hogy csak a leghíresebbeket említsük.

Fontos tudnivaló, hogy a gyomorkeserűk jellemzően digesztívek: fogyasztásuk elsősorban étkezés után ajánlott. Azaz, nem tévesztendők össze azokkal a „bitter”-ekkel – ilyen például a Campari – melyek ízvilága hasonló ugyan, de alkoholtartalmuk alacsonyabb, ennek köszönhetően ideális étvágygerjesztők azaz aperítívek.