logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Ökonómia

Ökonómia

Az idők során hogy-hogy nem, ahogy gyarapodtak az ember gondjai, úgy szaporodtak a tudományok is. Egyesek azt is feltételezni vélik, hogy a tudományok szaporodása növelte jelentősen gondjainkat. (Őket nagyon gyorsan kitaszították a közösségek, mondván: akadályozzák a fejlődést.)

A szaporodás sajátossága, hogy mindegyik igyekezett a kezdetektől megőrizni szuverenitását, és ezt egyetlen módon tehette, megteremtette a saját nyelvét. Ahány tudományág, annyi nyelv. Bábelnek nagyobb hatása van sorsunkra, mint azt bármelyikünk is gondolná… A tudományok között, mint minden másban, kialakult egy hierarchia, amely időről-időre változik ugyan, de a változás sebessége a legutóbbi időkig meglehetősen lassú volt. Egészen addig, amíg az ökonómia nem jelent meg a színtéren. Mire föleszméltünk, mindenkit maga alá temetett. Ez ám a karrier! Mi is az ökonómia? Szabályrendszer arra, hogyan rabolhatjuk ki egymást, úgy, hogy ne sértsük a jogtudomány alaptételeit. Ehhez természetesen egyezséget kellett kötni a jogtudomány képviselőivel is. A két tudomány ily módon összefonódott, és kitermelte ügynökeit céljai elérésére. Ezeket gyűjtőnéven politikusoknak nevezik, akiknek az a feladatuk, hogy a megraboltak körét bővítsék.

Az esemény a következőképpen zajlik: Az ügynökök, jogi-ökonómiai keveréknyelven, amit csak ők értenek, elhitetik velünk, hogy hülyék vagyunk, képtelenek magasabb összefüggések megértésére. Virágzó távlatot felfestve anyagi boldogulásunk felől felajánlják segítségüket, és jó esetben felhatalmazást kérnek arra, hogy döntsenek ügyeinkben. Vannak tehát ügynökök, akik nem mások, mint az ökonómia papjai, vannak próféták, akik az egészet rendszerezték és megírták szabályait, és természetesen van istenük is, amit mi magyarok pénznek nevezünk. A templomok nem mások, mint a bankok, amelyek átszőtték a világot, rátették kezüket otthonainkra és magánéletünkre, birtokolják az adatainkat és az időnket. A cél esetükben is a teljesség: mindent birtokolni, irányítani, tehát az abszolút hatalom. Pénz! Új isten! Látható, fogható, nem elvont misztikum. S a vallás, amely őt szolgálja az ökonómia. Teszik ezt a mi felhatalmazásunkkal! Őrület! Olyan mintha az utcán leselkedő rablóhoz fordulnánk, hogy legyen szíves kifosztani. Démoni logikával kifundált rendszer. Úgy öl, hogy az öngyilkosság látszatát kelti, úgy nyomorít, hogy öncsonkításnak tűnjön, úgy rendez háborút, hogy ő mindig rendteremtőként, győztesen jön ki belőle. Ökonómia. Tanítják az iskolákban. Pénzisten vallása, aki csak akkor fogad hívének, ha eladod magad számára. Ha nem így teszel, felvásárol. Az értéket nem veled méri, hanem önmaga törvényeivel, s minden esetben úgy kalkulál, hogy csak ő nyerhet. Egykor, egyik elődünk azt írta, hogy mi emberek olyanok vagyunk, mint a kutyákban a bolha és azért küzdünk egymással, hogy birtokolhassuk a kutyát. Ökonómia elérte ezt a fennkölt célt. Elzálogosította a kutyát. Nem hiszem, hogy van olyan parányi része, sejtje a Földnek, amire a jogrend alapján nem formálhatna igényt.

Ez még akkor is igaz, ha az érintetteknek erről fogalmuk sincs. Akkor sem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy ökonómia feneketlen éhsége előbb-utóbb kozmikus kiterjesztést kap, és gigászi terv készül valamely párnázott ajtó mögött az univerzum elzálogosítására. Bár az is lehet, hogy mindez már megvalósult, és ki vannak jelölve a Tejút tulajdonosai, néhány fürge eszű ügyvéd már a leendő jogviták kiküszöbölésén ügyködik, és a drága öreg Nap függetlenségének, ésszerűtlen és gazdaságtalan energia pazarló „üzemvitelének” is meg vannak számlálva az órái. Még az is előfordulhat, hogy andalító, szerelmetes május éjszakán elő kell fizetnünk a csillagok ábrándos szemlélésére, a mámorító virágillat belélegzésére. Mert bizony erre is rá akarják tenni a kezüket, hiszen nincs veszedelmesebb ellensége ökonómia istenségnek, mint a lángoló, szerelmes emberszív, a szeretet mámorító kiszámíthatatlansága, termékenyítő, teremtő ereje. Nincs nagyobb erő, mint az ebből áradó derű, energia. Bármit tesznek is, ezt képtelenek lesznek elzálogosítani, mert ebben az erőtérben elpusztul a bolha, mert kikapcsol az értelem és átáll egy olyan pályára az ember, ahol más törvények hatnak. Megbonthatatlanok, feltörhetetlenek, láthatatlanok, megfoghatatlanok. Nem hat rá a nyelv, nem írható körbe algoritmusokkal, nincs, és mégis van. Valójában csak ő van. A többi? Kutya bolhákkal, új színpadon új és új komédiák, amelyek képtelenek kitölteni a végtelen teret.

A kitöltetlen térben mindig ott van az, ami nincs, és mégis mindennek a lényege!

Mészáros Ferenc