logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Álom és valóság

Álom és valóság 

Pállay-Kovács Szilvia grafikus, festőművész

Pállay-Kovács Szilvia világa

A grafikus-festőművész, tanár, lélekgyógyász Pállay Kovács Szilvia, aki illusztrátorként is nevet szerzett, saját, egyedi világot tár elénk. Ő maga is vallja, hogy valóság és álom határmezsgyéjén egyensúlyoz. Érdekes képeinek építményei szinte valósnak tűnnek, alakjai épp csak egy árnyalatnyit stilizáltak, ettől meseszerű hatást keltenek. A művésznővel beszélgettünk.

„Átalakító vagy, magadba fogadod a rosszat és alkotsz belőle jót.”

„Tudom, hogy minden - legyen bármilyen apró is-, amit jóvá alakítok, a fényt növeli a világban és a lelkemben. Isteni adomány nekem ehhez a művészet. Számomra az alkotás és a tanítás misszió. Ha csak néhány emberhez el tudom juttatni, el tudok gondolkodtatni vagy érzelmeit megindítani a képeimmel, már győztesnek érzem küldetésem. Az „egyért” is érdemes, hiszen a tenger is cseppekből áll és a milliót is egynél kezdjük számolni. Képeim a valóság és az álom határait elmossák. Ahogy elmosódnak a grafika és a festészet határai is. Gyakran zenék, irodalmi művek vagy a Felső Fényvilág üzenetei, tanításai ihletnek meg. Máskor a női létem, megélt pillanataim, érzelmeim nyilvánulnak meg bennük.

Gyakran illusztrálok gyermekkönyveket, versesköteteket.
 
„Kéz vagyok, aki anyagba teszi a szellemet”
 
Negyvennégy éves vagyok. Nyolc éve végeztem el az Iparművészeti Egyetemet, előtte a Tanárképző Főiskolát. Még korábban a Képző-és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem, egy lépéssel korábban a dunaújvárosi Petőfi iskolában gyerekeskedtem, egészen korán pedig a kisasztalomnál, kis fonott székemben otthon rajzolgattam mindennap madárfészkeket, napfejű emberkéket vagy kisbabákat mamájukkal.”     
                                                                                                                                                                                                                                                           Pállay-Kovács Szilvia
 

- Az egyik kiállításodra mondták, hogy Szilvia a valóság és az álom határára röppenti a nézőt.

-  A valóság és álom határa: hiszem és tapasztalom, hogy van a kézzel fogható valóságon túl egy mindent körülölelő és átható "másvilág". Más dimenzió egy metafizikai világ, földi időn és téren túl. Aminek a létrehozó energiája a szeretet és a művészet teremtő ereje. Hiszem az öröklétező Forrást, a bennünk és kívülünk létezőt. A földi anyagi világ is a Forrás megnyilvánulása, alkotása. Így a képeimben is mindkettő világ egyszerre jelen van, nem tudom és akarom szétválasztani. Ha csak tájképet, portrékat festenék valósághűen, szétválasztanám az összetartozót. Csodálatos alkotás lehet az is, de nekem kevés. Kevés, ha nincs benne üzenet, mondanivaló a szellemnek és a léleknek egyszerre.

Pállay-Kovács Szilvia- Alakjaid épp csak egy árnyalatnyit stilizáltak, ettől meseszerű hatást keltenek. Minden apró részletre ügyelsz, gondosan választod meg a színeket. Nem vesz el ez sok energiát tőled?
 
- Igen, jól látod, köszönöm! Részletes grafikusság és színek, festés egyben...,hát itt sincsenek stílushatárok. Szeretem beleélni magam abba a világba, amiről festek, mintha belépnék egy kapun. Benne vagyok és alkotom, rajzolom a részeit. Sose fáradok el, pedig tényleg sok idő, röpülnek az órák közben.

- Térben és időben is kirándulhatunk a képeiddel, elröpíted a nézőt az aranykor első napjára, vagy Meseországban érezzük magunkat. Hogy éred el ezt a hatást?

- Ez a hatás nem tudatosan megtervezett. Aki alkotott bármit is életében, úgy szívvel-lélekkel, érti, mire gondolok. Mindannyiunkban megvan az alkotás képessége, ez a Teremtőtől kapott legfontosabb adományunk. Mi is társteremtők, létrehozók vagyunk. Csak ezt a mai globalizált versenytársadalmunk, a média és a fogyasztóipar, a " BIG BROTHER".
igyekszik elnyomni bennünk. Még a gondolat teremtő erejét is. Mert kívülről, kész termékek kultuszában élünk. Csak fázisokat csinálunk mindenből, sose látjuk az egészet, elejétől a végtermékig megvalósulni. A kitalálástól a kész megvalósulásig, vagyis az alkotás lényegét nem látjuk, végezzük. Ez a lelkünket öli, az Istenembert elnémítja bennünk. Pedig ott van mindenkiben. A gyerekek még tudják. Csak nézzünk meg egy kisgyereket, hogy alkot, vagy hogy mélyed bele a játékába. Persze nem a számítógépjátékról beszélek.
Pállay-Kovács Szilvia grafikus, festőművészNekem nagy boldogság, amikor egy kiállításon meghatódva elmondja valaki, hogy ez a kép róla szól, hogy ezt ő látta már álmában, vagy úgy érzi ezt ő is átélte, vagy itt élt előző életében, vagy nem is érti, sőt nem is hisz a felső világban, de ez a kép a szívét találta és haza kell, hogy vigye. Vagy a megvett képen napok múlva is felfedeznek valami új részletet és örülnek neki sok idő múlva is.
Igen, mivel én a kéz vagyok, aki anyagba teszi a szellemet, ezért hat és akár gyógyít is a festmény ott, ahová hazaviszik.

-  Irodalmi állomáshely is szerepel köztük. Mely alkotások vonzanak? Milyen műveket illusztrálsz szívesen?

-  Az irodalom, a versek és a zene sokszor ihletet ad. Garcia Marquez, a Száz év magány című könyve ihletett nagy képre először. Végül három lett belőle. Sok versillusztrációm is készült, József Attila, Ady, Reményik Sándor stb. Krúdy világa is megihletett, a Budapest annó című kép született belőle. Amikor olvasok a lelkemhez közel álló írást, elindul képben bennem, vázlatokat rajzolok egy cetlire, aztán kép lesz belőle. A honlapomon a képek mellé ezért mindig írok is, idézeteket vagy a megihlető gondolatokat, érzéseket.

- Grafikusként, festőként és illusztrátorként egyaránt dolgozol. Miben mások és miben hasonlítanak? Mennyire engedi a művészi szabadságot az illusztrálás?

- Az illusztrálásnál is a saját világomban maradok. Ami érzelmileg közel áll hozzám, azt meg tudom fogalmazni képben is, ilyen egyszerű. És ez a gyerekkönyvekre is vonatkozik. Nagyon szívesen rajzolok gyerekeknek is! Persze vannak megkötések, nem olyan szabad műfaj az illusztrálás, mint a kép festése. De nekem nem jelent gondot alkalmazkodni a formaságokhoz. Inkább az a szomorú, hogy nagyon kevés könyvkiadó illusztráltat és ad ki hazai könyveket. Kivéve a biztos nagy siker könyveket. Ott is, ahogy sajnos az egész országra jellemző, aki ténylegesen dolgozik vele, az kapja a legkevesebb megbecsülést és fizetséget érte! Veszteséggel, kis példányszámmal léteznek a kiadók, még a nagyok is, ha még nem kellett bezárniuk.
Szóval sokkal többet illusztrálnék, dolgoznék, sokkal több az energiám, mint ami hasznosítva van.

- Hogy született a Hajszálrepedések: „Ötven vers, ötven év” című jól sikerült kötet, közös munkátok a szerzővel?

- A szerző egy könyvvásárban talált rá az illusztrált könyveimre, és megkeresett a verseivel. Nagyon csodás találkozás ez. Aztán olvastam a verseket, vázlatok készültek, majd az illusztrációk minden verséhez. Szépen sikerült kis kötet lett, a kép és a vers erősítik egymást, azt hiszem, megvan bennük az összhang, ettől jó.

Pállay-Kovács Szilvia- Milyen technikát alkalmazol szívesen?

- Mindent használok, ami vízben oldódik. Akvarell, akrill festék, tus, akvarell ceruza, aranypor stb. Elkezdtem olajfestékkel is festeni, még tanulom a módját.

- Ősi hitvilágunkból is merítesz témát.

- Az ősi magyar hitvilág kamaszkorom óta foglalkoztat. A Tanárképző Főiskolám idején felvettem egy külső szakot, a magyar néprajzot és kulturális antropológiát-akkor még lehetett ilyen "áthallgatást" végezni. Itt tanulhattam a sámánizmusról, az igazi rokonnépeinkről, táltos hitvilágról. Jelenleg tanítok felnőtt oktatásban világvallásokat, művészettörténetet, ezért máig foglalkozom, kutatok e témában. Kimeríthetetlen csodavilág és ősi titkok világa a mi történetünk, amik mind elrejtve tovább élnek a meséinkben, népművészetünkben, ünnepeinkben. Csak olvasnunk kell  sorok között és mindig a tiszta forrásokat alapul venni. Ez a szimbólumokra épülő mítosz-világ jelenik meg az Emese vagy a Vezérek című képemben. Az Emese úgy jelenik meg bennem, mint teremtő anya, aki méhéből az élet forrása fakad. Álom és valóság határán "lebeg", haja az érbe kanyarodik, a holdat, az éjszakát éri. Mert ezek a nő, a szép, a titokzatos, a szerető NŐ, és a világra hozó, szeretettel gondoskodó ANYA energiái. Várandósan megérkezik hozzá a lélekmadár, sólyomként, aki a magyarság fontos vezetőinek lelkét személyesen hozza és kíséri életében. Körülötte ősi, de a népművészetben ma is élő szimbólumai a nőiségnek, születésnek, magnak-magzatnak. Neve pedig rovásírással alul, mint kőbe vésve. Remélem, át tudom adni embertársaimnak és fel tudom ébreszteni az érzelmeket, a gondolkodást, vagy a megértés igényét. Ezért a képeim nem egy rétűek, vagyis nem egyszerű, első látásra, szájba rágóan adja a témát. Érzéseket, gondolatokat, odafigyelést szeretnék kiváltani, ezáltal bevonni a nézőt, nem külső szemlélőként hagyni.

             Bényei Adrienn