logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Az elit alámerülése...

Az elit alámerülése

... avagy a szar filozófiája

Pénzügyi válság ide, vagy oda, a Nap felkelt, az ősz aranypompája szikrázik a fényben. Van-e fenségesebb ébredés, mint beleoldódni a mindenség csodájába, ahol a pénzügyi válságnak nyomát sem tapasztalni, ahol minden ott van, ahová rendelte, varázsolta a nagy titkos szervező?

A drótokon mindeközben adatok száguldoznak pánikszerű, féktelen őrületben, műholdak ontják a kamatlábak, és befektetési alapok tébolyodott kuszaságáról a híreket, egy-egy bróker hurkolja nyaka köré a kötelet, vagy hezitál, hogy bekapja-e azt a néhány pirulát, amit ilyen helyzetekre készülve az éjjeliszekrény fiókjába rejtett.
Van egy másik világ a szikrázó aranypompa alatt, valahol a természet hulladéktárolójában, amelynek alján, bűzösen gőzölgő ürülékben vergődik az a lény, akit hajlamosak vagyunk a természet elsőszámú csodájának kikiáltani: az ember.

A pénzügyi válság csak a felszín, csak következmény, valójában a Weöres Sándor által hajdan jövendölt trágyaözönnek a tetőzése, kiteljesedése, az elit rádöbbenése arra, hogy már képtelen kezelni azt a hömpölygő fekália áradatot, amit kreált. Ez a pénzügyi válság, annak a beismerése, az attól való páni félelemnek a megnyilatkozása, amint rádöbbentek arra, hogy ez a kezelhetetlen folyam már őket, magukat is elragadja, s az a szilárd talapzatúnak vélt kiemelkedés, amin eddig ácsorogtak nem más, mint kiszikkadt guanó-halom, egyre gyengül-porlad a rákapaszkodottak terhe alatt, s mára túl sokan vannak ahhoz, hogy megússzák alámerülés nélkül.

A pénz önállósította magát, átcsapott a guanó-halmon tollászkodottak fölött, s hiába kapaszkodnak, a csúszós nyálkában nincs fogódzó, menthetetlenek.

Ez a pénzügyi válság végső tünete annak, hogy az eddig önmagát elitként meghatározó embercsoport, amely mind a politikában, mind a tudományban, mind a művészetekben hatalmi helyzetben volt, alkalmatlan arra a szerepre, amit önmagának fenntartott, önmagának kisajátított. Szerkesztettek egy világot a valóságos, szerves világ mellé, amelynek gyökérzete napjainkra már semmilyen formában nem kapcsolódik ahhoz a kozmikus világrendhez, amelynek az ember is szerves része, létrehoztak egy rendszert, amit ők maguk realitásnak neveztek, s mindenféle ideológiákkal, jogrendekkel, szabályokkal körbebástyázva magukat, abban a kábult önimádatban éltek, hogy őket az emberek vezetésére, irányítására hatalmazták föl.
Aztán most ez az egész rendszer rájuk borult.

Mészáros Ferenc