logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Az iszlám alapelveiről

 
A Tauhid
 
Más néven: hit Isten egyedüliségében.
Első kalima: (hitvallás): „Lá iláhá illa-Iláh” − „nincs más istenség az Egy Igaz Istenen kívül.”
Először az embereknek természeti hite, majd többisten hite volt, végül egy mindenható törvény, átfogó erő, tökéletes rendszer felismerése következett, amit már a Teremtő Istennek tulajdonítottak. De milyen az az Egy Isten? Van-e teste és hol lakik? Emberi alakban leszállt-e a Földre, vagy, miután beindította a Teremtés rugóját, visszavonult pihenni?
„A tauhid a legmagasabb istenfelfogást képviseli… Ez volt az a tudás, amellyel kezdetben Ádám a földre érkezett, ez volt az a tudás, amely Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek és Jézusnak kinyilatkoztatásra került. Pontosan ez a tudás volt, amelyet Mohamed elhozott az emberiség számára.” –olvashatjuk Abu-l-A’ lá Mawdudinál.
Miért hihetünk az első kalimában?
Mert a világegyetem összehangoltan, rendezetten működik, amit, ha végiggondol az ember, belátja, hogy csak egy teremtő erő hozhatta létre. Azért, mert több, azonos hatalommal rendelkező minőség nem tudná ilyen összehangolt rendben irányítani, és azért, mert egyedül az Isten rendelkezik isteni erővel. Ő ura ugyanis egyedül a keletkezésnek és az elmúlásnak.
 
Az Isten angyalaiba vetett hit
 

Jami al Tawarikh Miraj

Ez a második kalima.
Fontos elválasztani a politeizmustól. Azok a szellemi lények tartoznak ide, akiket az emberek hajlamosak lennének istenként imádni, de legalábbis Isten gyermekeinek tekinteni, esetleg hozzájuk imádkozni közbenjárásért. Mohamed épp azért tartotta fontosnak, hogy szóljon Isten angyalairól, hogy az egy Istenbe való hitet megtisztítsa a politeizmus, vagy egyéb, Isten hatalmát és egyedüliségét megkérdőjelező babonáktól. Az angyalok ugyanis semmiféle szabad akarattal nem rendelkező lények, akiknél még az ember is nagyobb hatalmat kapott. Az a feladatuk, hogy Istennek engedelmeskedjenek és segítsenek neki a világ igazgatásában.
Azt is tudhatjuk róluk, hogy minden oldalról körülvesznek bennünket, szorosan hozzánk tartoznak és kísérnek minket. Látják minden tettünket és följegyzik azokat. De, az angyalok lényéről ezen kívül nincs ismeretünk. 
  
Hit Isten könyveiben
 
Ez a harmadik kalima.
Ennek a tételnek a lényege az, hogy, noha korábban is voltak prófétáknak kinyilatkoztatott szent, isteni könyvek, azok egyrészt nem örök időkre íródtak, nem voltak érvényesek minden nép és minden kor számára, és, ami a legfőbb baj, hogy nem maradtak fönn sértetlen épségben, hanem emberi kéz munkájával keveredtek. Tehát nem lehet pontosan tudni, hogy bennük mi isteni eredetű tanítás, és mi emberi megfontolás eredménye. Hiszen a Biblia könyvei is nagyon különbözőfélék, töredékesek, és még azt sem lehet biztosan megállapítani, hogy egy-egy könyvet az a próféta jegyzett le, akinek tulajdonítják. (Illetve általában nem az a próféta írta, hanem abba a prófétai hagyományba tartozó írástudók…) Ráadásul a Korán előtti szent könyveket ma már nem élő nyelven írták, tehát hiába is lennének tökéletesen épek, mégsem tudnánk pontosan a jelentésüket. [A megadott szakirodalomnak ezzel a pontjával sajnos vitatkoznom kell, mert az élő nyelvek is több száz év alatt olyan módosuláson mennek keresztül, ami miatt eleve jelentésváltozások keletkeznek. Így, a latin vagy az ógörög sokkal sértetlenebbül és archaikusabban maradt fenn, pont azért, mert nem élő nyelv.] Az iszlám szerint azonban minden benne van a Koránban, amire egy embernek a helyes élethez szüksége van… az idők végezetéig. Isten Mohamednek épp azért nyilatkoztatta ki a szent könyvet, hogy a korábbiak esetlegességét, töredezettségét egy hiánytalan, tökéletes Írással pótolja.
 
 
Hit Isten prófétáiban
 
Ez a negyedik kalima.
Feltétlenül hinnünk kell azokban a prófétákban, akiknek a nevét a Korán megemlíti. Ezen kívül pedig hinni kell abban, hogy mindenki, akinek az Isten kinyilatkoztatta magát, próféta volt. Nem tudjuk megítélni, hogy mennyire vannak meghamisítva a tanításaik, ezért hinnünk kell benne, hogy a világ megannyi pontján és különböző időpontokban küldhetett az Isten prófétákat.
Azért fontos ez a hittétel, hogy hihessünk Mohamedben. Mert ha nem hiszünk magában a prófétaságban, hogyan hihetnénk a Korán lejegyzőjében?
Ezen kívül, amiért kitüntetett volt Mohamed próféta: az egész emberiséghez szólt és tanítása minden korban érvényes. [A keresztények ugyanezt mondják Jézusról] Mint fent említettem, tökéletes és hiánytalan a tanítása, és ő volt az utolsó próféta az iszlám szerint.
 
 
Az Ítélet Napjába vetett hit
 

Gábriel beszél Ábrahámmal a Paradicsomban

Az ötödik kalima.
Ez a világ és minden benne lévő dolog élete egy bizonyos napon véget ér. Akkor minden el fog pusztulni. Ez lesz az Ítélet Napja.Minden, valaha élt ember föltámad, ésaz ítélőszék elé, Isten színe elé kerül, ahol a róla följegyzett cselekedetek alapján megkapja mindenki méltó jutalmát vagy büntetését. A Mennyekbe jutnak mindazok, akiknek jócselekedeteik túlsúlyba kerülnek, és a Pokolba azok, akiknek ez a büntetésük. Ott pedig tűz és szenvedés honol.
 Több szempontból is fontos ez a hittétel.
Egyrészt azért, mert az ember csak akkor tudja valamire rátenni az életét, ha tudja, mi lesz a következménye cselekedeteinek. Másrészt, mert az ilyen ember az örökérvényű igazságra és jóságra törekszik, nem arra, ami a világ szerint jó. (Tehát saját vagyonának, hatalmának és élvezeteinek gyarapítására törekszik, és mindazt jónak tartja, ami őt ezekhez hozzásegíti; és mindazt rossznak, ami ezek elérésében akadályozza, vagy testi épségét, jó hírnevét, életét veszélyezteti.) Nem esik az erkölcsi relativizmus hibájába, mert csak azt tekinti jónak, ami Isten törvényei szerint jó. Sőt, ennél a pontnál megemlíti a szakirodalom szerzője, hogy ha egy ember nem hisz a halál utáni életben, az az állatoknál alacsonyabb szintre süllyedt.  
 Érvek a feltámadás és új élet szükségességére:
1.)    Nem lehet tudományosan bebizonyítani, hogy a halál után nincs élet, bár por lesz az ember.
2.)    Az iszlám elutasítja a reinkarnáció elméletét, arra hivatkozva, hogy egy növény, vagy állat nem tud jót vagy rosszat cselekedni, amiért magasabb rangú (például emberi) testbe költözhetne. De, ami nagyobb érv, hogy, mivel nem emlékszünk előző életeinkre, igazságtalanság az, ha ezek miatt kell szenvednünk.
3.) Sok igazságtalanságot látunk a világban, ezért szükséges, hogy legyen végső igazságszolgáltatás.
4.) Ahogy az Isten meg tudta a Földet és a Naprendszert és számos univerzumot teremteni, úgy miért ne tudna Poklot és Mennyországot? És ugyanígy: ha a semmiből embert tudott teremteni, miért ne tudna újjászületést, és egy új, jobb világot alkotni. A szerző itt kitér az evolúcióra, hogy a teljes világegyetem pusztulása helyett valószínűbb a magasabb szintre kerülés, ahol már erkölcsi és racionális tényezők lesznek a döntők.
 
 
Az iszlám a mindennapi életben
 
Ahhoz, hogy az ember a fent leírt hittételek szerint tudjon élni, mankóként a hithez, törvényeket ír elő a viselkedésre, az életmódra vonatkozóan. Ezek nem csak a Koránban foglaltatnak, hanem Mohamed írásaiban, a Szunnában, illetve a róla szóló tudós feljegyzésekben szerepelnek.
Azért, hogy cselekedeteink és gondolkodásunk hitvallásunkkal egybeessen, és minél közelebb juthassunk a kitűzött ideális élethez, rendszeresen kell imádkoznunk.
Ez az ibáda, vagyis istenszolgálat része, amely arra emlékezteti a hívőt, hogy Allah az Egy Isten és Úr, és olyan jóknak és tisztának kell lennünk, hogy az Ítélet Napján a Mennyországba juthassunk. A megszabott napi ötszöri ima emlékeztetik a hívőt az Istennel szembeni feladatára és helyére. De ibáda lehet az élet megannyi apró és hétköznapi, mindennapi tevékenysége is, ha olyan lelkülettel végezzük, és az Istennek tetsző cselekedeteket hajtunk végre. Éppilyen fontos feladata a hívőnek a Ramadan betartása, a zakát (vagy szolidaritási pénzadó) fizetése, ha mód van rá, a zarándoklat (haddzs) Mekkába (ahol a hagyomány szerint Ábrahám háza állt), az iszlám védelmezése és a dzsihád. Különös, hogy az iszlám védelmezése felöleli a saját magunkkal folytatott belső harcot is a jóság, jó, Isten érdekében! A dzsihád pedig a végső védekezés az erőszakos támadásokkal szemben, ami az iszlám ellen irányul, akár az ölés, vagy a saját élet feláldozása árán is. Azért, mert a nagyobb társadalmi jót tartja szem előtt, ha gonosz emberek ezreit el is kell pusztítani hozzá… Előírja azt is, hogy szomszédos megtámadott muszlim államot is meg kell védeni a szomszédainak.
A Saria a mindennapi élet törvényeit rögzíti. (Hittudósok írták azoknak, akik a Koránban vagy a Szunnában nem járatosak.) Például: kiknek szabad összeházasodni, a család szentségét védi és ezért meghatározza a férfi, nő, gyermek feladatait és összességében általános gondoskodást, kölcsönös segítést, szolidaritást ír elő a társadalom valamennyi tagjának.  A család védelmében hozták a női öltözetre (eltakarás, beburkolás) vonatkozó előírásokat, vagy a felelőtlen, romboló szórakozások elvetését. Különösen fontos, hogy a távolabbi rokonság is tartson össze, mindenki felelős a másik emberért. De felelős Istennek, és felelős saját magának is például képességei kamatoztatásáért. Felelős a természeti környezetéért, melyet nem zsákmányolhat ki korlátlanul és nem pusztíthat oktalanul állatokat, növényeket. A muszlimnak kerülnie kell az alkoholt, a szerencsejátékokat, az egyértelműen kizsákmányoló, tisztességtelen üzleteket, az uzsorát, mert vagy önmagunk, vagy mások megkárosításához vezet.  Összefoglalva: az iszlám kiegyensúlyozott, igazságos társadalom létrehozására törekszik. 
 
Összefoglalta Édes Borbála ABU-L-A’LÁ MAWDUDI, Az iszlám alapelvei (VILÁGNÉZET ÉS ÉLET AZ ISZLÁMBAN) című könyve alapján
Kiadta a Magyarországi Muszlimok Egyháza, 2007

Kapcsolódó cikk:

Isten ajándéka. A Krisna-tudatról >>