logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Gondolatok a manézsból

Gondolatok a manézsból

manézs, Kovács Kriszta, szerelem, férfi, nő, Káli flúg,  porond, színház, Bácsi Róbert László

Itt állok... a saját cirkuszomban... Igen, ismét felvontam a ponyvát. Áll a sátor, kész a porond, most pedig itt toporgom a manézsban, jelenésre várva.
A hivójelet figyelem, de nem tudhatom, milyen számban szánnak nekem szerepet.
Gyakorlatom van bőven... voltam már fenn a kupolában, a trapézon. A magasban szárnyaltam, védőháló és biztosítókötél nélkül.
A csúcsokat érintette a spiccem... de én elengedtem a Tartókezet...úgy, hogy a másik Unterman még nem ért oda hozzám, hogy elkapjon. És akkor zuhantam... arccal a földre. Feküdtem sokáig, majd feltápászkodtam. A fűrészpor még ott volt a hajamban...  kiráztam...
Aztán odaálltam a Késdobáló elé... Ő meg csak szórta körém a hegyes késeit. Minden penge megsuhintotta a testem körvonalát, mielőtt a deszkába vágódott. De én csak álltam ott.. néha megrettentem a félelemtől, de tántoríthatalan maradtam... amíg egyszer, az egyik kés a fülcimpámat horzsolta. Akkor végre elugrottam előle...
Ahogy kiverekedtem magam, a kezembe kaptam egy Vadlovat. Fogtam a gyeplőjét, rángatott... de én húztam a szárat, ha kellett, oldaba rúgtam a sarkantyúimmal, és ő szépen lassan betörni látszott...Én felbuzdulva a sikeren, fogatot verbuváltam magam köré, csupa gyönyörű Telivérből! Összeterelgettem őket, ők meg imádták az ostort és a zablát...én pedig mesterien bántam a lószerszámokkal...
 
De egy napon a legnemesebb paripám megbokrosodott, és már nem  bírtam megtartani. Magával rántotta a többieket, azok meg szétszaggatták az őket tartó szíjakat. Szétszéledtek. Őrülten, vadan szétrombolva mindent, és csak a vakszerencsén múlt, hogy nem tapostak el.
Ott álltam a flitteres göncömben, ostorral a kezemben, és ezek után még a szamarakkal sem értettem szót többé .
Jóidőre levetettem a díszes kosztümöt, és meggyűlöltem a cirkuszt. Az illatát-szagát, az artistákat, de még a nézőket is. 
Nem akartam több vándorlást, nem akaratam több produkciót...
 
manézs, Káli flúg, Kovács Kriszta, szerelem, férfi, nő, mágus, varázsló
Egészen addig, amíg megpillantottam az Illuzionistát! Elbűvölt, ahogyan a semmiből mutatott millió  csodát mindenkinek... És hittek neki, hát én is hinni kezdtem újra... Szórta az emberek felé a mágiát. Csak ültem ámulatba esve, és azt éreztem, csakis engem avathat be a titkaiba, mert ő is tudja, egyedül én őrzöm meg azokat..., hogy soha nem árulnám el a trükkjeit. Minden Varázslónak szüksége van valakire, akiben bízhat, aki segít elrejteni a csoda kellékeit...vagy akivel újabb  varázslatokat eszelhet ki...
De ő nem keresett partnert. Látszanom kellett! Ezért elkezdtem zsonglőrködni előtte. Dobáltam a labdákat... kettőt-hármat, hihetetlen csavarokkal... és akkor végre felfigyelt rám! Ő, a Mágus!
Olyan energiát küldött nekem, hogy a világ összes labdáját felé dobtam volna, hogy csak egyet is elkapjon közülük! És akkor, a maga varázslatos módján  elkapta, és azóta ott van nála. Talán csak nézegeti,talán őrzi.. talán nem fér bele a varázsköpenyébe, talán, ha megpróbálná zsebre dugni, kidurranna... vagy talán már beleépítette a következő illuzójába kellékként... Talán..., talán nem is hiányzott neki az én labdám, és  csak rúgdossa ide-oda, mert valahogy mindig a lába elé gurul valahonnan...
Én meg csak toporgok itt ... a függöny mögött... izgatottan, türelmetlenül, kicsit elbizonytalanodva, tépelődve, és az jár a fejemben: mi van, ha itt most én leszek a bohóc??? Szalmahajjal, piros orral, spriccelő szemöldökkel, nagy cipőben és azt kell mondanom majd: ,,Van Mááááásik"!!!...
De mi van, ha már nincs? Ha bús Harlekinként, én már nem akarom, hogy legyen?...
Se több artista, se több produkció, se lovak... ha már eldobtam az összes létező labdát???
Ha a Szilenció után tényleg kiürül a porond? Hol marad akkor a finálé???
Kovács Kriszta