logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

LÁSS

LÁSS

Láss, Gombás JuditA Látássérültek Szabadidős Sportegyesületében jártunk

Látássérültek, vakok, gyengénlátók. Sokan nem is tudják pontosan, mi rejlik ezen kifejezések mögött. Az pedig, hogy a látássérült emberek is sportolhatnak, eszünkbe sem jut. A látássérült emberek szabadidős sport egyesülete azzal a céllal jött létre, hogy minél több látásában akadályozott fiatalt és felnőttet buzdítson rendszeres testmozgásra, szabadidejük akítv eltöltésére. Gombás Judittal, a LÁSS elnökasszonyával beszélgettünk, aki maga is látássérült.
 
–  Mikor és milyen céllal alakult meg a LÁSS?    
 
–  A Láss 2006 októberében alakult azzal a céllal, hogy minél több látássérült fiatalt és felnőttet buzdítsunk rendszeres testmozgásra, szabadideje aktív eltöltésére. Szintén kiemelt célunk a látássérültek és látók közös sportolásának népszerűsítése. Tény, hogy egy vak személy látó segítő nélkül nem tud a szabadban futni, így tevékenységünk lelkes látó barátok, önkéntesek nélkül nem működhetne! Azt tapasztaljuk viszont - és ez motivált minket a megalakuláskor is - hogy a látó sportbarátok szívesen és lelkesen segítenek nekünk, és hogy kölcsönösen sokat adhatunk egymásnak emberileg.
 
–  Együttműködtök-e más szakmai illetve civil szervezettekkel?
 
Igen. Például a látássérültek rehabilitációját segítő Szempont Alapítvánnyal, ill. egyéb, a látássérülteket segítő szervezetekkel. Sok segítséget kapunk a Vakok Általános- és Szakiskolájától is, ugyanakkor egyéb civil partnereink is vannak, kiemelt helyen a Mozdulj! Közhasznú Egyesület.
 
őrségi kirándulás LÁSS Egyesület– Körülbelül hány látássérült ember él ma Magyarországon?
 
– Nehéz pontos számot mondani, mivel nagyon sok, a látását idős korban elvesztő személy is látássérült. Kétségtelen, hogy a fiatalabbakat jóval egyszerűbb mozgásra biztatni.
 
Mi a tapasztalatotok, hogyan viszonyulnak az emberek a látássérült emberekhez? Segítőkészek vagy inkább elutasítóak? Tudják-e,  hogyan tudnak segíteni Nektek?
 
– Én személy szerint alapvetően optimista vagyok, hiszen a LÁSS sem működne, ha az emberek nem lennének segítőkészek, kedvesek, társadalmi problémákra érzékenyek. Sokszor szembesülünk viszont azzal, hogy az emberek félve fordulnak felénk (néha inkább nem is fordulnak), mert nem tudják, hogyan segítsenek, segítsenek-e egyáltalán, vagy hogy mi hogyan tanulunk, dolgozunk stb. Én mindenkit arra biztatok, hogy merjen kérdezni! Ha megbeszéltük pl. hogy én is szoktam főzni és hogy hogyan is csinálom, akkor az számodra, látó ember számára már tény, nem valami elképzelés. Nem túl szerencsés sajnálgatni egy látássérültet. Ha valakit nagyon sajnálok, azt nem feltétlenül tekintem egyenrangú partneremnek. Röviden: merjünk nyitni, ne féljünk egy látássérülttől – nem lát ugyan, de ennyi.
 
–  Honnan tud ma Magyarországon egy látássérült ember  segítséget kapni?
 
–  Attól függ, mihez. Civil szervezetektől és anyagilag az államtól... Egyébként a szomszéd nénitől, aki elolvassa a postán kapott csekket, a boltostól, aki jószívvel segít bevásárolni, és a futótól, aki szívesen fut egy látássérülttel az oldalán. Említhetem azt a nyitott munkáltatót is, aki lehetővé teszi, hogy egy látássérült munkavállaló bizonyíthasson, megmutathassa, hogy rendelkezik kellő szaktudással. Vagy a tanítónénitől, aki a látássérült gyerekkel is foglalkozik, és el tud vonatkoztatni látássérültségétől.
 
–  Mennyire nehéz egy látássérültnek hétköznapi életet élni?
 
– Hazudnék, ha nagy optimizmusomban azt mondanám, hogy egyszerű. Nagyon sok segítőkész ember van, pl. nekem van egy kedvenc csemegeboltom, ahová ha bemegyek, bármelyik eladó örömmel fogad, segít. De van olyan helyzet is, amikor azt érezteti az eladó / ügyintéző a látássérült klienssel, hogy púp a hátán. Nagyon sok visszásság van a bürokráciában, pl. számos banknál egy vak személy (hiába tud aláírni) nem nyithat egyedül bankszámlát, hiába felnőtt, önálló jogi személy. Röviden, van még min változtatni, de azért számos jó példát is tudok említeni.
 
–  Mennyire nyitott a célközönség a programjaitokra?
 
– Fontos leszögezni, hogy az emberek többsége – legyenek bár fehérek, színesbőrűek, fiatalok, idősek, látók vagy látássérültek –  lusta a testmozgáshoz! A magyar lakosságnak kevesebb, mint 10%-a sportol rendszeresen. Ennek fényében a látássérülteket sem feltétlenül könnyű testmozgásra bírni. A LÁSS ötéves pályafutása alatt oda jutott el, hogy átlagosan heti száz fő sportol velünk, ami elég szép szám – de még jócskán van hová fejlődnünk!
 
–  Melyik a legnépszerűbb programotok?
 
– Jelenleg a futásedzés, amelyen heti szinten húsz-huszonöt fő vesz részt.
 
–  Hogyan, miből biztosítjátok a programok anyagi fedezetét?
 
– Mint minden civil szervezet, mi is sok pályázatot adunk be. Emellett természetesen szponzorokat is keresünk, ill. jelentős anyagi támogatást jelent számunkra az 1%-os felajánlásokból beérkező összeg – enélkül nem tudnánk fenntartani akadálymentes közösségi helyiségünket.
  
– Jól tudom, hogy 2011. augusztus 19-21-e között részt vettek a Mozdulj Közhasznú Egyesülettel egy Balaton körül kerékpártúrán? Kerékpároztatok már korábban is? Hogy éreztétek magatokat?
 
Láss egyesület biciklitúra– A balatoni kerékpártúra nagyon jól sikerült! A közös sportoláson túl nagy öröm volt egy ilyen jó csapattal megismerkedni! A LÁSS tagjai rendszeresen járnak tandemtúrákra, versenyekre, így a résztvevőknek a biciklizés nem volt újdonság. A Mozdulj csapatát viszont most ismertük meg és azt gondolom, kölcsönösen sokat tanultunk egymástól, és jól mulattunk!
 
–  Hogyan kapcsolódhatnak be az Egyesület munkájába Olvasóink? 
 
A LÁSS-ról további információ található a lassegyesulet.hu oldalon, ill. a LÁSS Facebook-oldalán. Az adhat.hu jóvoltából online adományokat tudunk fogadni. Nagyon örülünk új önkénteseknek, szimpatizáns sportbarátoknak! A honlapunkon feliratkozva levelező listánkra az érdeklődők minden programról kapnak értesítést, és jöhetnek hozzánk.
 
Aki önkéntesnek jelentkezik hozzátok kap-e valamilyen képzést? Jelenleg vártok-e önkénteseket?
 
Eddig még nem szerveztünk az önkénteseinknek képzést, aminek több oka is van: egyrészt a kapacitás- és forráshiány; ugyanakkor fontos kiemelni, hogy szabadidős egyesület vagyunk. Ebből fakadóan tagjaink, önkénteseink – az élet így hozza – nem formális, hanem inkább baráti viszonyban vannak egymással. Fontos célunk, hogy a tagjaink ne különüljenek el segítettekre és segítőkre. Ez már csak azért sem alakul ki szerencsére, mert a LÁSS-ban a látássérültek körében is nagyon sok önkéntes van: vak és gyengénlátó önkénteseink szervezik a programokat, egy gyengénlátó fiatal gondozza a honlapot stb. Újonnan érkező látó segítőinknek mindig elmondjuk, hogy mit hogyan csinálunk és hogyan segíthetnek leghatékonyabban, ill. biztatjuk őket hogy kérdezzenek. Persze, aki eljön hozzánk, általában elég nyitott, így hamar összeszokunk. Önkénteseknek mindig örülünk!
 
–  Mit üzennél az Ismertség Magazin Olvasóinak?
 
Láss logoNehéz igazán frappáns dolgot üzenni. Bár úgy tűnhet hogy eltérek a tárgytól, elsősorban azt üzenem bárkinek, hogy ne féljen az ismeretlentől! Ha átkísér egy vak embert az utcán és beszél vele két mondatot, hát ha még lefut 1-2 km-t vele, rá fog jönni, hogy bár mi vakon számos dolgot másképp kényszerülünk csinálni (pl. bottal tudunk az utcán tájékozódni, és megérintjük a sülő piskóta tetejét hogy megtudjuk, készen van-e) ugyanolyan vágyakkal, hobbikkal, elvárásokkal stb. élünk, mint aki jól lát. Azt is sokszor hangsúlyozom, hogy – a ma olyan gyakran emlegetett – teljes társadalmi befogadás csak akkor érhető el, ha az az élet minden területén megvalósul: tanulásban, munkában, s a szabadidősportban is.
  
Köszönjük, munkátokhoz további sok sikert kívánva:
Regenbach Zsófia