logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Párizsi hangulat

Párizsi hangulat

sanzonénekes PárizsbanBonjour! Indulhatunk?

Szajna-part, francia ízek, illatok és harmonikaszó. Már a harmadik napomat töltöttem Párizsban, mikor a folyóparton ebédelve, egy utcazenészre felfigyelve döbbentem rá, hogy hol is vagyok. Ebben a pillanatban szerettem ebbe a városba, és az is belém. Minden apró részlet, a színek, a hangok, zamatok és aromák, a gyönyörű épületek és az emberek egy csodás egészbe olvadtak. A hamisítatlan párizsi hangulat elkapott, és onnantól kezdve nem is engedett.
 
Ősz és Párizs. Mint két testvér. Nem véletlen, hogy októbert választottam utazásom időpontjául. Ez az évszak a maga változékonyságával és rengeteg színével együtt olyan, akárcsak a francia főváros. Városrészről városrészre barangolva, egészen különböző világok tárulnak az ember elé. Mindegyiknek megvan a sajátos hangulata, és mindegyik egyformán szerethető.
 
Eiffel-torony este, PárizsMár a megérkezésemkor sem kímélt meg a város a kalandoktól. Tizenhárom metróvonal, megannyi villamos és busz. Ijesztő egy kavalkád a helyi tömegközlekedés. Három különböző térképpel a zsebemben azonban, igencsak magabiztosan indultam felderíteni a szálláshelyet. Majd három óra kóválygás, ide-oda buszozás és vonatozás után be is térhettem a kis szállóba. Bár leszállt az este, mégsem éreztem kárba veszettnek ezt az időt sem; megtapasztalhattam, hogy mindenféle negatív sztereotípia a franciák vendégszeretetét illetően, téves. Rég találkoztam ennyi készséges és kedves emberrel, akiknek ha nem is kifogástalan az angoltudásuk, kézzel-lábbal is megértetik magukat. Sehol egy morcos tekintet. Az est fényeiben fürdő Szajna és egy jó francia sör, persze szintén gyógyír a fáradságos útra.
 
Kávézó Párizsban „Bonjour”, és már indul is a párizsi reggel. Kétségkívül az egyik legcsodásabb napszak itt. Általában kilenc órától kezdődik errefelé, egy perccel sem előbb. Egy hangulatos kis utcán végig haladva szinte letámadnak a különféle ingerek. Egymás hegyén-hátán a kis üzletek, mindegyikből csak úgy ömlenek ki az illatok, hol a hentestől a sült csirkéé, hol a virágostól a rózsáé. Az út túloldaláról is köszöntik egymást az emberek, száll mindenfelé az „au revoir” és a „merci”. Később, jóllakva a kihagyhatatlan francia croissant-nal - amely még csak véletlenül sem hasonlítható itthoni társaihoz – Párizs már vár.
 
Párizs, utcai hangulatA hatalmas várost bebarangolni, mindent látni és megélni, nem egyszerű feladatat. Rengeteg a látnivaló, bármerre járok, mindenhol belebotlok egy csodába. Pompás kertek, festői utcák, bámulatos épületek és műemlékek, amerre csak a szem ellát. Nem is határolhatnánk el egy kimondott „szép belvárost”. Minden sarkon befordulva egy meglepetés vár. Természetesen olyan „kötelező” állomások nem maradhatnak ki, mint az Eiffel-torony. Feljutni rá komoly türelemjáték a kígyózó sor miatt, de megéri, hiszen a lábaim előtt hever Párizs. A Diadalívtől végigsétálni Champs-Élysées-n, szintén elmulaszthatatlan program egy kellemes estén. Közben mintha csak egy francia filmbe csöppentem volna, fejemben a harmonika dallamai. Nem mintha a város zene híján lenne, hiszen az szinte körbeöleli az egészet. Mindenhol muzsikálnak: metróban, aluljáróban, hidakon és utcákon, és nem múlik el perc, hogy ezek mosolyra ne fakasztanának. A kedvencem egy sanzonénekesnő volt Montmarte-on. Ez a dombtetején fekvő városrész a művészet fellegvára. A Festők terén mindenfelé alkotnak, az utcákon mutatványosok, pantomimesek és zenészek szerteszét. Ez a kis negyed zsúfolásig tömve van hangulatosabbnál hangulatosabb kávézókkal, cukrászdákkal, amelyek egyikébe, legalább egy túrótortára muszáj betérni. Magával ragadó, idilli környezet ez, mintha csak egy festményben sétálgatna az ember. Hasonlóan kedves utcácskákkal a Notre-Dame környékén találkozni. A Szajna-partnak ez az egyik legszebb része. Párizsi céltalan kóborlásom helyszínéül is ezt a területet tűztem ki magamnak, és itt találtam rá a város egyik legbájosabb éttermére táncoló, nevető pincérekkel, és ínycsiklandozó fogásokkal.
 

Szajna-part, Párizs

Szaladtak a percek és az órák, én pedig csak egyre jobban szerettem Párizst. Bolhapiacon bóklásztam, temetőben keresgéltem kedvenc nagyjaimat, felhőkarcolót csodáltam, múzeumot látogattam, és szép lassan megláttam a város ezer színét. Bordeaux-i bor, francia sajt és a kivilágított Eiffel-torony. Az utolsó estém. Aznap valahogy még jobban mellbe vágott a város szimbólumának látványa, és minden, ami körülvett. Talán mert tudatosult bennem, hogy a mesés őszi vakáció végére érkeztem. Nem tudtam visszatérek-e még ide, de abban biztos voltam, hogy a croissant íze és Mona Lisa mosolya megmarad nekem, csak nekem.
 
Szili Eszter
 /A képek a szerző felvételei/