logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Tecum pro te… Veled, érted

Tecum pro te… Veled, érted

A szeretetközpontú családért 

A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia tavaly év végén meghirdette a Családok Éve 2011 programot. Ebből az alkalomból látogatott Bíró László családreferens püspök október 11-én a Békásmegyeri Közösségi Házba, hogy a család szerepéről, fontosságáról, társadalomformáló erejéről beszélgessen a résztvevőkkel.

 
A szentségi házasság egyszeri és felbonthatatlan, „amit Isten egybe kötött, ember szét ne válassza”. Ám, sajnálatos módon, Magyarország, a válások statisztikája alapján az élbolyban van, sőt egyre gyakrabban már „papír sem kell”: előtérbe kerültek a minden elkötelezettség és felelősségválallás nélküli élettársi kapcsolatok. Ezek élettartama már nem örökre szól, a párok kénye-kedve szerint bármikor megszakítható anélkül, hogy szempont lenne, milyen lelki sebekkel marad magára az elhagyott társ.
– A Katolikus Egyház egyik legfontosabb feladatának tekinti a családokkal való törődést – mondta  Bíró László családreferens püspök – hiszen az Egyház és a társadalom a családokból épül fel.
– Egyáltalán nem mindegy, hogy a legszűkebb családi életünkben milyen alapokat kapunk szüleinktől a neveltetésünk során. A családnak szeretetközpontúnak kell lennie, melyet a feltétel nélküli őszinte istenhit tesz teljessé. Amennyiben ez megvan, a hozzá tartozó családi életpéldával együtt, az elegendő ahhoz, hogy az életre készülő fiatal kellő alappal, megfelelő lelki háttérrel készüljön élete sorsfordulójára, a házasságra –  hangsúlyozta a Bíró László.
 

A közelmúltban alakult Tiszta Szívek Mozgalmára hivatkozva a püspök atya elmondta, Jézus Krisztus tudatosítja bennünk, hogy a szexuális együttélés csak a házasságon belül lehet a megszentelés kölcsönös és az isteni szeretet megtapasztalásának forrása. Az ilyen jellegű házastársi szeretet csak akkor lehetséges, ha tiszta a szívünk. Ezért a legfontosabb feladat minden ember életében, hogy éretté váljon a szeretetre.
 
– A házassággal új, közös élet kezdődik. A jegyesség elégséges időtartamát nem lehet meghatározni, de ez az idő feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az egymást választó fiatalok megismerjék egymást, hogy kellő felelősséggel tudják kimondani az oltárnál végső és megmásíthatatlan döntésüket, az IGEN-t. „Már nem csak én élek, velem élsz, egymásban élünk, semmit sem tehetünk már egymás nélkül.” – emlékeztetett Bíró László püspök.
Ezt követően a házasságban nélkülözhetetlen szempontokról, az egymással szembeni, magától értetődő kötelezettségekről, feladatokról beszélt. Rávilágított az idő szerepére is.
 

– Nagyon fontos, hogy a házaspárok egymásnak ajándékozzák idejüket. Jusson idő a beszélgetésre, egymás meghallgatására megértésére, az együttgondolkodásra, közös programokra, kirándulásra. Annál a családnál nagy a baj, ahol hűtőszekrény-társadalom életformában a család az asztalnál sem találkozik – csak eszik, aztán felugrik és megy a dolgára…– mondta.
 
– Jó olykor csendben lenni – folytatta az atya. – A csend nagy úr. A csendben sok minden meghallható. A csend lehet a társ üzenete, amikor nem mondja ki, mire gondol, mit szeretne, de mivel szeretet van közöttünk, megérezzük, miként azt is, jobb, ha egy adott helyzetben nem szólunk egy szót sem csak várunk. Fontos a szeretet igazsága, amikor őszintén kifejezhetjük érzelmeinket, amikor nem beszélünk mellé, és nyíltan elmondjuk, mi nem tetszik, vagy, még ha rosszul is esik, meghallgatjuk a jogos bírálatot.
Elsőre furcsának hangzik a "veszekedés szeretete" jelzős szerkezet. Ám ha belegondolunk, ha „beborul az ég” a házaspár felett és villámok cikáznak, valamelyikük képes lehet arra, hogy a felhőt elfújja, mert az összezördülés nem méltó hozzájuk. A szeretet mindenütt ott van, a vihar elcsendesítésében is. Ehhez kapcsolódik a bocsánatkérés és a megbocsájtás is, e két képesség is kegyelem, amely az összetartozást erősíti. Az egymáshoz való hűséggel egyazon értékű és fontosságú az Istenhez, a Vele való találkozás igényéhez való hűség. A családon belüli közös ima összetartó és megerősítő ereje létfontosságú. Együtt lélegzem, együtt gondolkodom társammal még akkor is, ha légvonalban csak átmenetileg is, távol vagyunk egymástól.
 
Ugyanígy nagyon fontos a kölcsönös bizalom a házasságban. Ha van titkunk egymás előtt, az már megkérdőjelezi a bizalmat.
Nem nélkülözi egyetlen házasság sem az áldozatot. Ilyen például, amikor le kell mondani valamiről a másik javára, ami számomra képtelenségnek tűnik, vagy elfogadni és tudomásul venni a társ rossz pillanatait.
Az önállóság szerepe is kérdés lehet a házasságban. Nem mentes a házaspárok élete a „beleszólásoktól”, mindenki jót akar a maga módján. A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve – útelágazásnál azonban rajtuk múlik, hogy tovább haladnak egyenesen, vagy elkanyarodnak… Szeretettel kell meghallgatni minden, segítő szándékú tanácsot, de a döntés a házaspáré – segítette tanácsaival a jelenlévőket a családreferens püspök.
 
Bíró László hangsúlyozta a gyermekvállalás fontosságát is. Beszélt a gyermekvárás öröméről, a nevelés felelősségéről, arról, hogy a nevelésben a szülők nem beszélhetnek el egymás mellett.
– Ha a gyerek az egyik szülő mellett menedéket talál a másik szigora elől, annak csak ő látja a kárát. Fontos, hogy a szülők a nevelésben is együtt gondolkodjanak, hiszen rajtuk múlik, milyen felnőtt lesz belőle, hogy hasznos tagja lesz-e a társadalomnak. A gyermek Isten ajándéka, akit a szülők szeretetegyesülésük által ajándékba, megőrzésre kaptak, s nekik is kell majd elszámolniuk vele – figyelmeztetett Bíró László.
Püspök úr kitért hazánk népességének drámai fogyására is:
– Csökken a születések száma, aggasztó viszont a válásoké, előtérbe kerültek a kockázat nélküli élettársi kapcsolatok, sőt egyes helyeken már legális az egyneműek kapcsolata is. Utóbbiban az is kockázat, hogy gyerekeket akarnak örökbe fogadni…– adott hangot aggodalmának.
Bensőséges hangulatú, őszinte légkörű másfél óra volt, melyben a családreferens püspök személyes tanúságtételével adott választ a feltett kérdésekre.
 
Spangel Péter