logó tervezés

 Ismertség Magazin reklám

Aki a saját útját járja

Balogh Gallus, festőművész,művészet, ifjú tehetség, Ismertség Magazin, szabadság, gondolkodás, bátorság

Aki a saját útját járja

Balogh Gallus született művész

„Szeretnék úgy élni, ahogy én szeretnék!”

Lakik közöttünk egy fiatalember, aki látszólag olyan, mint a többi tizenéves. Gimnáziumba jár, olvas, kutyát sétáltat, bulizik a haverokkal. Valamiben azonban mégis más: óvodás kora óta szenvedélyesen rajzol és mer gondolkodni. Azt vallja: nem a tehetség számít, hanem az, hogy szeressük, amit csinálunk. Ő ezért fest. És nem műkedvelő szinten.

Arra, aki teljesen eggyé válik a hivatásával és abban kimagaslót alkot, azt mondjuk: erre született. Balogh Gallus festményeit látva és gondolatait hallgatva megállapíthatjuk: a mondás tökéletesen rá illik. Ifjú kora ellenére már most igazi művész, de még ennél is több: arra született, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Szabadon, tisztán, a saját álmait követve, amivel másoknak is példát mutat.
Ahogy az interjúra érkeztem, és helyet foglaltunk meleg, sárga színekkel borított szobájában, nagyon nyíltan és őszintén máris a lényegre tért:

– Nem hiszek ebben a tehetség dologban – szögezte le. – Azon múlik minden, hogy mi érdekli az embert, és aztán, hogy mennyit gyakorol. Én egyelőre nem tudnék festés nélkül élni. Olyan, mint az evés, csak szellemi értelemben – mondta.
Ez a szenvedély már óvódás korban kezdődött:

– Szerintem csak abban különböztem a többi gyerektől, hogy többet rajzoltam náluk. Nyolc éves voltam, mikor a szüleim beírattak egy rajz szakkörre, ahová csupa felnőtt járt, akik a Képzőművészeti Egyetemre készültek. De nem szerettem, hogy megszabták, milyen technikával és mit rajzoljak. Az általános iskolában mindenféle rajzversenyre küldtek, pedig szerintem a művészetnek semmi köze a versenyzéshez. Amit alkot az ember, az vagy megérint valakit, vagy nem. Hiszen az emberek lényegük szerint egyformák: rájöttem, hogy mindenkinek az enyémhez hasonlóak a problémái, a hangulatai, csak lehet, hogy nem ugyanakkor éljük át ugyanazokat a dolgokat – osztotta meg velünk nézeteit.
A saját korosztálya azonban nehezen érti meg őt. Hiszen eredeti gondolatai bevett életsémákat is feszegetnek:

– Nem értek egyet azzal, hogy csupa felesleges dologra tanítják az embert. Belé akarnak olyan tudást gyömöszölni, amihez semmi köze, ami nem érinti meg a lelkét, a szellemét. Ahelyett, hogy arra ösztönöznék őt, hogy abban merüljön el, fejlessze, képezze magát, amit igazán szeretne. Mert akkor sikerélménye lehetne mindenkinek, azt nem tehernek fognák föl, és nagyszerű dolgokat tudnának létrehozni – mondta.
Ezért egyik képe: Évariste Galois élete és halála kedvenc matematikusát ábrázolja, aki évtizedekkel előzte meg korát, és csak jóval halála után ismerték el. Gallus festményei nagyon letisztultak. Noha állítása szerint nem tudja, miért fest. 

– Az utóbbi három évben sokat gondolkodom rajta, de a végső okot még mindig nem tudom. Sokszor úgy érzem, létezhet egy kollektív tudattalan, és a gondolatok, vagy képek, amik eszembe jutnak, talán onnan erednek – avatott be minket az alkotás misztériumába.

Édes Borbála